2013. december 14., szombat

A karácsonyi képeslapokat feltekercselt kartonból

vágtam ki, így kicsit még ívesek.

Médea: F.* azt mondta, hogy a karácsonyi képeslapokat rakjuk be egy lexikonba, hogy kiegyenesedjenek.
Zebulon: És igaza van, így tényleg elég kis buták. 
Médea: De nem érted! Azt feltételezi, hogy vannak lexikonjaink!






*Az egy külön vicc, hogy kicsoda F: Zebulon öccsének az expasijának a mostani pasija. :) Ennyit arról, hogy Zebulon nem akar több meleg ismerőst...




2013. december 13., péntek

Még jó, hog pont ma gondolkodtam azon, hogy

a homofóbia mennyire gáz és mennnnnyire értelmetlen. De most komolyan! Mit kell a meleg témán ennyit pörögni? Ki a csudát bánt/hátráltat/jogcsorbít pl. a melegházasság? Hol lesz nekem rosszabb attól, hogy két pasi vagy két nő szereti egymást és/vagy szexelnek és mindezt összeköltözve, esetleg házasként teszik? Hagyjuk is, sosem fogom megérteni. Sokat írtak már erről, most nem teszem.

A homofóbia ultragáz mivolta mögött kicsit lemaradva viszont ott settenkedik a heterofóbia. Na, annak mi értelme? 

Lásd "a heterok unalmasak" tételmondatot, mint személyes kedvencemet. A linken elérhető cikkben Oláh Ibolya nyilatkozik, de csak azért idéztem ezt most ide, mert ez volt elérhető. Egyébként rengeteg filmben, fórumon, személyes beszélgetésben végighallgattam már ezt a baromságot.

Hááárom dolog idegesít ebben a hozzáállásban. 1) Az első természetesen önmagában ez a borrrrzasztóan előítéletes, sztereotip kijelentés. Igen. Az átlagos hetero házasélet, pláne ha az embernek van 1-2-3 kis nyafogó kakigyára - akiket valahogyan életben kell tartania - az nem FELTÉTLEN a színes, változatos és szabad életstílusról szól. Sokkal ütemezettebb, nagyon hasonlók a napok, kötöttebb minden. DE! Igazából azon a két emberen és a környezetükön múlik, hogy a mókuskerékből mennyire sikerül kilépni. Az eléggé szubjektív, hogy a mókuskerékből való kilépés a kis kakigyárunk félévi gitárkoncertje (igen, a gyerekem gitározni fog tanulni), vagy egy szigorúan gyerekmentes bulizás, vagy egy kirándulás a hegyekben. Igen, én azt vallom, hogy még a "legheteróbb heterók" (Van ilyen? Van: keresztyénházaspárháromgyerekkelkülvárosiházbankutyával*azapakönyvelőazanyaadatrögzítő) élete is lehet változatos. Az is elég szubjektív, hogy mit tekintünk unalmasnak. Az, hogy valaki reggel felkel, elmegy munkába, hazamegy, kiveszi a részét a háztartásból (gyereknevelésből) és lefekszik aludni, és ezt ismétli minden nap, valóban tűnhet unalmasnak. Aztán vázoljad fel azt a lehetőséget egy harmadik világbeli munkanélkülinek - sokan vannak a Földön, akik bármit megtennének ezért az uncsi mókuskerékért. Arról ne is beszéljünk, hogy mi van akkor, ha valaki élvezi a munkáját! Hopp-hopp! Vagy élvezi a gyerekeivel töltött időt. Vagy a házimunkát. (Na jó, ez talán tényleg erős volt, de tegyük fel, valaki szeret főzni...)

Másrészt. 2) Hello, a hetero egy elég táááág megfogalmazás. Ahogyan a "melegek olyan undorítóak/AIDS-esek/liberális pokolfajzatok/cukik" típusú kijelentésektől is falra mászok, mivel nem számol azzal, hogy minden ember egyedi (ezt már korábban máshol kifejtettem), úgy a heterókat se vegyük már egy kalap alá! Vannak uncsi heterók, vannak izgalmas életet élő heterók, vannak extrém életet élő heterók. Vannak házasok és nem házasok. Vannak idősek és fiatalok. Vannak sok hobbival rendelkezők, vannak, akik otthon szeretnek molyolni. Vannak ateisták, templomba járók, meg akik szeretik a spagettit! (Vagy főzni és finom borokat kóstolgatni.) 

És most jön a legsúlyosabb problémám a "heterok unalmasak" kijelentéssel. 3) Ezzel pont olyan idióta előítéletes marha eszel, mint az a homofób barátod, aki a "minden meleg pedofil" mondatot mantrázza. Olyan sok bennetek a közös, hogy még barátok is lehettek. Gratulálok. Azt tudom, mit nem fogtok együtt csinálni: közelebb hozni egymáshoz a melegeket és a heterókat.

(Ó, és negyedikként nagyon halk megjegyzésben szeretnék megemlékezni a unalmas melegekről is. Mert amíg nem bizonyítja nekem Czeizel Endre, hogy a homoszexualitással kapcsolatos génhez kötődik az izgalmas személyiség és a változatos élet, addig nem értem, hogy mi ez az egyenes arányú összekapcsolás? Valaki minél heteróbb, annál uncsibb, minél melegebb, annál izgalmasabb, vagy mi?)  

És még egy ötödik dolog is eszembe jutott, ez pedig egy konceptualizációs probléma: mit tekintünk unalmasnak? Az egyént (gondolkodásmódját, humorát, beszédmódját stb.) vagy az életmódját? Azért a kettő nem ugyanaz. Az életmód baromira sok tényezőn múlik, mondjuk a kötelezettségeinken (munkaidő, tőlünk függők ellátása, legyen az gyerek vagy beteg rokon, háztartás, hiteltörlesztés), illetve a pénzen. Világos, hogy egy multimilliomos sokkal kötetlenebb életet tud élni, ami valószínűleg sokkal izgalmasabb is. Ettől még az egyén lehet baromi unalmas ember. És Béla, a háromgyerekes könyvelő apuka (totál heteró) is lehet izgalmas személyiség a szürke hétköznapjai ellenére.

Na, ezt a témát is túlbeszéltem. És még mindig nem tudom, hogy heteró vagy hetero.

* a kutya túl izgalmasan hangzik

2013. december 8., vasárnap

Nem teljesen értem

a blogger.com logikáját, de egyszer majd csak megtanulom. :)

Helyzetjelentés:
- Időben készen lett az adventi koszorú, és csak kicsit kellett győzködni Zebulont, hogy az én ötletem (poharas variáció a hagyományos koszorú helyett) nem olyan borzasztó, ő meg meggyőzött arról, hogy de akkor már ugyanolyan poharakat használjunk. Már a második gyertyát gyújtottuk. :)
- Már majdnem az összes karácsonyi ajándékot megvettük!!! Igazából már múlt héten, szóval nagyon menők vagyunk, hogy nem az utolsó napokra hagytuk. Még annyi van hátra, hogy amiket a két kicsi kezemmel terveztem elkészíteni (könyvjelzők, könyvtámasz, ékszerek, egyéb apróságok), azokat időben be is fejezzem, megszáradjanak, illetve be is legyen minden csomagolva.
- A képeslapokkal viszont lemaradtam, nem vettem elég alapanyagot, szóval iparkodnom kell, hogy még a hét közepén fel tudjuk őket adni. (Aj-aj...)
- Pierre már feldíszítette a fenyőjét, tegnap meg is csodáltuk Zebulonnal. Pierre is beállt a műfenyősök táborába, üdv köztünk! :)
- Lassan vége a félévnek, brühühü, megint úgy eltelt, készen vagyok tőle, mennyire rohan az idő!


Néha teljesen Tonio Krögernek

érzem magam, bár nagyon régen olvastam, de valami olyasmi rémlik, hogy "észak" és "dél" között vívódott, aminek számos szimbolikus vetülete van, most nem műelemzést akarok írni, csak arra utalni, hogy én se tudom soha, hogy ha ránk szakadna a nemzeti bank, vagy a lottó ötös, akkor hová mennék nyaralni. (Jó, a lottó ötössel sokfelé, bárhová)

Mert imádom a déli országokat, elsősorban Olaszországot, ott többször jártam, de vágyom Horvátországba, Spanyolországba, Portugáliába.
És ugyanúgy imádom az északibb területeket, Dániát, Hollandiát, Németországot. Vissza szeretnék menni Passauba, amibe totálisan beleszerettem, vagy ide, amiről ez az egész eszembe jutott.

És hogy miért aktuális ez az egész? Nemcsak a cikk miatt, amit belinkeltem, hanem azért is, mert már Zebulonnal nézegetünk gyűrűt, azaz egyre reálisabbá válik az esküvősdi. Még persze nincs időpont, ruha, semmi, de mivel ki esküvő lesz (csak szülők, testvérek, nuku lagzi, csak egy csendes vacsora, vőfély felkérése kizárt), ezért meg fogjuk tudni hamar szervezni.

És persze beszéltünk már a nászútról, Zebulon kicsit presztízskérdést csinál belőle, mert minden kollégája valamilyen szigetre ment nászútra, és nehogy mi meg valami gagyi helyre menjünk, de én nem vágyok szigetre menni. Az okés, hogy egy déli ország (lásd fent), de nem kell semmi egzotikus tengerpart. Németországgal (Ausztriával, Svájccal, Hollandiával) meg elsősorban az a baj, hogy rettenetesen drágák.

2013. december 3., kedd

Ó, Freud!

Mikor informális skype beszélgetés közben ez a párbeszéd zajlik a témavezetőd és közted:

Professzor: És jól megvagytok Zebulonnal? Milyen a közös élet?
Médea: Nagyon összeillünk, jól kielégítjük egymást...

[Áucs... Éééééés akkor inkább térjünk rá a szakmai dolgokra...]

2013. december 1., vasárnap

Önbizalom

Zebulon: Engem nem kell dicsérgetni, van elegendő önbizalmam.
Médea: Hát, engem lehet dicsérgetni, mert nekem nincs...
Zebulon: Pedig igazán lehetne önbizalmad, hisz ilyen jó pasid van!

...

:)