Úgy fest, hogy

egészen készen vagyunk a festés festés részével. Már "csak" takarítani, rendezkedni kell. 

     Pénteken már kezdtük a gletteléssel, még jó, hogy Zebu ennyire szorgalmas, mert így szombaton hárman (Zebu, Pierre és én) már bele tudtunk kezdeni a festésbe. Vasárnap családozós szünnapot tartottunk, persze este még egy kis glettelés befigyelt. 

     Hétfőn újból jött Pierre és hozta kis barátját is (kellene egy jó kis álnevet kitalálnom neki, legyen mondjuk Jakab, mert holnap Jakab névnap lesz és kellően őrült jellegzetes ahhoz, hogy megjegyezzem.) Zebulon anyuja főzött ránk, s mikor elhozták a csiripörit (a mi csirkénkből készítette!), akkor Pierre be is mutatta az új fiúját nekik. Szóval Jakab és Pierre szinte egész hétfőn nálunk segédkeztek, nagyon rendesen dolgoztak, Jakab továbbra is nagyon aranyos, és már sokat oldódott velünk szemben, a családi bemutatás is jól sikerült, bár Zebulonék anyuja olyan tündér, hogy nagyon bénának kell lenni, hogy valaki ne jöjjön ki vele. Meg amúgy is kb. öt percig voltak csak és főleg a fal színével voltak elfoglalva. 

     Kedden nővérem jött besegíteni az utolsó festési fázisba, és nagyon jó volt, hogy jött, mert így még aznap sikerült a kamrát és a folyosót is sárgásítani. 

     Ma már helyére pakoltuk a nappalit, az előszobát és a kamrát is, ilyenkor különösen jó, hogy ezer meg egy gyüngyő-büngyőnk van (amit el kellett előtte pakolni, most mindent leporolva visszapakolni), ja, és még futottunk egy kört a növényekkel is: zuhanyoztattuk, újrarendeztük, cserepeket cserélgettünk (hogy a nappaliban a szivárványos kaspók legyenek.) Ja, délután mentünk Pierre albérletébe, mi mást csinálni, mint festeni. Beázott, és a mi maradékunkból javította ki az előszobát és a fürdőt. :)

    Holnap ablakpucolás, függönymosás (kicsit már zavaró, hogy teljesen belátni). Jön nővérem újból, meg anyumék hoznak frankfurtit (Zebu kedvence), szóval ők sem maradnak ki a csibesárga csodából. :)

Ha meg valaki megkérdezi, merre voltunk nyaralni, csak annyit mondok, hogy a citrus ligetben...

És azt meséltem, hogy

Pierre bemutatta a legújabb pasiját Zebulonnak és nekem? Már kétszer találkoztunk vele, aranyos, bár szegényke elég jelentős hátránnyal indult, Pierre előző fiúja ugyanis kis favoritunk volt, nagyon sajnáltuk a szakítást, egy nagyon kommunikatív, mosolygós, jó humorú fiú az ex. A mostani fiú ráadásul nagyon visszahúzódó, félénk, míg az ex minden poént vett és rátrónfolt (igen, az egészen gonosz és szexuális tartalmúakra is), a mostani fiú meg csak elvörösödik és zavartan nevetgél. De azért kedvelem a fiút, meg hát ugye Pierre-t kell, hogy boldoggá tegye (és ő röpköd a rózsaszín ködben). 

Lassan festeni fogunk, de még előtte gyorsan bebarátnőzöm, szerdán és csütörtökön is gyerekkori barátnőkkel találkozom. Ha már Zebulonnal mindig azzal szívatjuk egymást, hogy nincsenek barátaink, valamit tegyek is ellene. :)

Vártam haza Zebulont, tudtam, hogy a lépcsőn jön fel

a nyolcadikra, nyitom az ajtót, hallom, a folyosón leszólítja valaki. Na, gondoltam, biztos megint a szüleimet keresik (állandóan kiskorúnak néznek a házaló ügynökök, ez van). De nem eladni akarnak nekünk, hanem a véleményünkre kíváncsi egy köz-vé-le-mény ku-ta-tó! Na, tudni kell, ha kérdőívet látok, automatikusan töltöm, de itt nem volt rá esély. Egy óra hosszú lenne, senki se ér rá (a kérdező sem), Zebulon sem (pedig próbálom győzködni), szóval egy újabb semmitmondó válaszsorral bővült az adatbázis. És mindenki csodálkozik, hogy annyira borzasztóan szkeptikus vagyok a nagymintás adatfelvételekkel kapcsolatban. Szomorú vagyok, miközben tudom, hogy ez megy a szakmában, voltam én is kérdezőbiztos, "vadásztam le" válaszadókat, valóban elég borzasztó feladat (lásd a senki sem ér rá tézist fentebb). De akkor is, banyek.  

Azért is szeretem magam, mert

természetesen a kedvenc kimenős kisruhámban jut eszembe guggolva morzsákat összesöpörni a konyhában.

És 27 évesen...

... megtapasztalhattam végre, milyen csúszós a banánhéj.