2013. július 13., szombat

Vártam haza Zebulont, tudtam, hogy a lépcsőn jön fel

a nyolcadikra, nyitom az ajtót, hallom, a folyosón leszólítja valaki. Na, gondoltam, biztos megint a szüleimet keresik (állandóan kiskorúnak néznek a házaló ügynökök, ez van). De nem eladni akarnak nekünk, hanem a véleményünkre kíváncsi egy köz-vé-le-mény ku-ta-tó! Na, tudni kell, ha kérdőívet látok, automatikusan töltöm, de itt nem volt rá esély. Egy óra hosszú lenne, senki se ér rá (a kérdező sem), Zebulon sem (pedig próbálom győzködni), szóval egy újabb semmitmondó válaszsorral bővült az adatbázis. És mindenki csodálkozik, hogy annyira borzasztóan szkeptikus vagyok a nagymintás adatfelvételekkel kapcsolatban. Szomorú vagyok, miközben tudom, hogy ez megy a szakmában, voltam én is kérdezőbiztos, "vadásztam le" válaszadókat, valóban elég borzasztó feladat (lásd a senki sem ér rá tézist fentebb). De akkor is, banyek.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése