Szóval, én úgy olvasok blogokat,

bár lehet ezzel se vagyok különlegesen kaotikus, mert mindenki más is így tesz, hogy

- vagy laptopot használva a blogger Olvasnivalók oldaláról nyitogatom meg a friss bejegyzéseket, amivel annyi gond van, hogy itt kizárólag a nagyvilág számára nyitott blogok jelennek meg

- vagy szintén laptopon a blogom linkfaláról nyitogatom meg, így elérem azokat is, akikre nem vagyok feliratkozva, vagy akik zárt blogot vezetnek

- vagy a telefonom böngészőjében elmentett kedvenc weboldalakat (köztük ugye blogokat is) nyitogatom meg sorba, ahol van friss bejegyzés, azt elolvasom

- vagy - s ez a leggyakoribb - a blogger Olvasnivalók oldaláról nyitom meg a friss bejegyzéseket, de telefonról! 

Viszont emiatt kétféle formátumban találkozom blogokkal (csupaszabb, telóra optimalizált és szép színes-szagos laptopra optimalizált felülettel), ráadásul van, amit ritkán, de akkor visszamenőlegesen nagy adagban olvasok, van, amit frissen-aktuálisan követek. Szóval néha keverem, hogy akkor ki kicsoda. (Nyilván kettő perc kell beletekerni a blogba, hogy leessen, de néha hosszú az a két perc.) 

A kommentelés (is) meg, mint említettem, többnyire fejben megy, ha írok is, mindig olyan sutának érzem, mert épp kapkodok. Szerintem olyan is volt, hogy valahova odaböfögtem valami cukit, mert azt hittem, hogy oda "szoktam" beírni (azaz legalább már egyszer hagytam nyomot magam után), aztán rájövök, hogy nem, még sosem. Néhány zugban olvasott bloggertárs fejét megnézném egy-egy sebtiben hagyott kommentem után... Vagy inkább nem.