Ratkó József  Anyám

Anyám a föld alatt van; vigyázok, rá ne lépjek. Nem tudom mily alakban költi föl őt az élet. Könnyű, soványka teste nem tudom hogy mivé lett - bogárka, búza lett-e -; vigyázok, rá ne lépjek

Bevallom, én nem szeretem a zenélős játékokat,

majdnem mindnek borzalmas műhangja van, olyan igazi horror-filmbe illő. Ezt még meg is fejeli az, ha a gyermekünk ész nélkül nyomkodja, s egymásba folyik két-három gyermekdal. Aztán mikor Zebu uncsitesójáék lepasszolták nekünk a már nem használt "Mein erstes Liederbuch"-jukat, mégis csak rávettük magunkat, hogy tegyünk bele elemet - szerencsére ez nem volt elég a működéshez. L számára így is érdekes, hogy nem zenél, nézegeti a képeket, én meg mesélek róla - plusz énekelem azt, amit ismerek. A Bruder Jacobot (János bácsi), meg az Old McDonald-ot. Utóbbit szintén magyarosítva, biztosan van "hivatalos" fordítás, én a sajátomat énekelgetem neki. 

Most már oda jutottunk, hogy L rábök a képre, és néz rám, várja, hogy rázendítsek az adott dalra. Ki kéne próbálni, hogy "rosszat" kezdek el, hogyan reagál. Biztos rájönne. Hah! Ma ki is próbálom. 

Addig meg elfogadom, hogy énekeskönyvvé változtam. 

Mindig a névnapja körül kezdődik az őszi kattanás nálam (is), nyilván nem véletlenül jut eszembe ilyenkor többször, a szemem akaratlanul is megakad a 8-i névnapon is, s közeleg 28-a. 

Néha a fejemet verném a falba, amiért nem adtam meg neki a telefonszámom, mikor elkérte. Néha meg azt gondolom, jobb, hogy nem, így is túlságosan kötődöm egy vadidegenhez. Aki már nem él. Akihez annyi közöm van, hogy pár évig olvastam a blogját, meg ő is az enyémet. MNS-eztem vele vagy háromszor. Váltottunk pár e-mailt. 

Nem ismertem, de azért érdekelt a véleménye, kicsit mindig neki is írtam a kis hülye bejegyzéseimet, ő meg olvasta, kommentelt is, komolyan nem értem néha, miért, mármint azokhoz képest, akiket olvasott, akik komoly és értelmes webnaplókat vezettek, azokhoz képest én mi voltam (és vagyok még mindig, csak már ő nincs). Mégis mindig ott állt a blogom a jobb vagy bal oldalon felsorolva a többi között, és ez sokat jelentett nekem. Sokat jelent nekem. Ahogyan ő is. Egy halott, akit nem is ismertem. 

Meg lettünk népszámlálva

általam. Én voltam a kérdezőbiztos, Zebulon a bólogatóbiztos, L meg átaludta az egészet, így nem tudott tiltakozni, mikor bejelöltem, hogy beszél magyarul, pedig egy szót tud csak: "NEM!"

Na jó, tudja még, hogy:

- baba(babababbaba), 

- te [és közben mutat rám, haláli, pedig biztosan nem *úgy* gondolja]

- de(dedede)

- cici [ejtve: chichí]

- vau

- miau [ami néha egybefolyik a nem-mel]

És tud még lovacskalépteket utánozni (csettint a nyelvével), meg prüszkölni, a nyerítést még nekem kell szolgáltatni, ja, meg tud halacska hangot kiadni (tátog a szájával).