Az év: 2007. Nyuszifül=Liftes.
"Ki akartam törölni az életemből, mintha sosem lett volna. Tényleg
gyűlöltem, mert az könnyebb. Ösztönös öngyógyítás. Babot szedtem, s szőnyeget
poroltam. Agresszív munkaterápia. Bevált. Mikor hazaértem, hidegvérrel töröltem
iwiw-ről és msn-ről. Később jutott eszembe, hogy utóbbin nem tiltottam. Persze
rám köszönt. Nincs veszve semmi: legjobb védekezés a támadás = bunkó voltam,
veszekedést provokáltam, hisztiztem. De ő többre értékelte a barátságunkat
annál, hogy így legyen vége, s megint legyőzött. Hát jó, legyen a Te akaratod szerint,
s viselkedjünk felnőttek módjára: beszéljük meg.
M: Nyuszifül... egyszerűen nem normális, h sírógörcsöt kapok, ha
látlak...
Nyuszifül:
És akkor mit szeretnél?
M: Nem tudom... Mert ha meg nem látlak, iszonyatosan hiányzol, akkor meg az
a bajom.
Ny:
Értelek... De nem felelhetek meg mindkettőnek... Neked
kell eldönteni… Én nagyon szeretlek, és tiszteletben fogom tartani.
M: Szerintem most nekem kellene egy kis szünet...hogy ne lássalak. Nem
tudom, mi lesz belőle, meddig bírom, de ez így nagyon nem jó.
Ny:
Rendben, ahogy gondolod. Ha ez a jó neked...akkor oké.
M: Kincsem...szerinted nekem ez jó???
Ny:
Gondolom ez sem, de ha ez ami célravezetőbb most...
M: Aham...És majd a buliban tegyek úgy, mintha nem vennélek észre? Úgyis
megyek (nem (csak) miattad)
Ny:
Értem... hát a mostaniban nem leszek ott.
M: Oks, ez így könnyít.
Ny: :D
M: Ne vigyorogj, te buzi :) … Jajj, annnyira szeretlek...:'(
Ny:
Én is. Te lotyó
(...)
M: Figyi...
Ny:
Egen?
M: Most letiltalak, és töröllek... de ugye tudod, h szeretlek?
Ny:
Egen...
M: Jó.
Ny:
És meddig leszek így?
M: Nem tudom... Amíg Mimóza fel nem lép, h megadja az msn címed :D Jajj,
nem tudom...Annyiszor próbáltam már…
Ny: De
fejből is tod sztem:)
M: Nem. Na jó, de. De addig gyorsan elfelejtem.
Ny:
:D Számom, megy fejből??:)
M: Nem tudom, amúgy azt is töröltem.
Ny: :) Jah
tök jó:)
M: Iwiw-ről és baráti körről is, ezeken se sértődj meg:) Még vár
rám, h töröljem a képgyűjteményem :'(
Ny: :) Az
egen... Te tod.
M: A pénteki után...:S Mikor 3 ember sem tudott lenyugtatni, és tesóm
reggel azzal ébresztett, h mondjam meg, h ki bántott és megveri...:S
Ny:
Jön akkor ide?
M: Nem, nem mondtam semmit, nyugi :D Nem uszítom rád, azért megölni nem
akarlak :D
Ny:
Kedves... :P
M: Túl édes vagy ahhoz
Ny: :D Bitter
sweet.
M: Meg szerény is :D
Ny:
Ühüm
M: Nah...Bazd már fel vmivel az agyam, úgy könnyebben tudnálak
tiltani :)
Ny:
Amúgy át akartalak hívni, de innentől ez sem áll:) :D
M: Ok, ez egész jól kezdődik...mondj még ilyeneket.
(...)
M: Nah, szia
Ny:
Szia! … Meddig ?:)
M: Nem tudom. Ameddig bírom.
Ny:
Oké:) Jó éjt!
M: Szeretlek.
Ny:
Én is:)
M: Szép álmokat.
Ny:
Neked is."
Megj: amúgy nem vált be.
Ezek szerint azon ritka emberfajta közé tartozom, aki azonnal törli az üzeneteit, minden médiafelületen. Ne nosztalgiázz anyuka! :)
VálaszTörlésRégebben én is sokat néztem vissza a régi, kézzel írt naplóimat az exekkel a főszerepben, vagy olyan barátokkal, akikkel ma már köszönőviszonyt sem ápolunk. Mára leszoktam erről, még mindig túl kellemetlen és felkavaró a mùltidézés.
VálaszTörlésTörlöd az üzeneteket, aztán meg nem érted, miért emlékszel másként a múltra. (Szívom már kicsit a véred, Peti, hogy érezd a törődést :))
VálaszTörlésNem nosztalgiázom ám, maximum annyiban, hogy milyen vicces, mennyire más volt akkor a nyomorom, más prioritások, problémák, kínok.
Miss: a kézzel írott naplóim olvasása engem is kellemetlen érzésekkel tölt el, de főleg azért, mert milyen kis béna voltam (főleg felszínes).
Jogos a "vérszívás". Nálad a pont.
VálaszTörlés