Elolvastam Moesko Péter Őszi hó

című regényét, mint arra már utaltam, ráadásul 2 nap alatt, mert olvastatta magát és hát nem is hosszú. 

cselekményleírás a Molyon

Továbbiakban szokásos módon nem ügyelek spoilerekre, szóval:

Ami legjobban tetszett a történetben, az az volt, hogy a saját fiatalkoromra ismertem rá, a szerző négy évvel fiatalabb nálam, a karakterei (Márton, Norbert, Kata) úgyszint, legalábbis az alapján, hogy sms-eznek, feltöltőkártyát használnak, DVD-t néznek (és milyen filmet), Discmanről, meg később Mp3 lejátszóról hallgatnak zenét (és milyen zenét). No, meg MSN-eznek, ami számomra is meghatározó kommunikációs eszköz volt 17-24 éves korom között. Mennyi este ültem a gép előtt és beszélgettem barátokkal és ismeretlenekkel és a kettő között lévőkkel (bloggerekkel,  chat-en megismert emberekkel). 

Olvasás közben persze a szakmát nem bírtam kikapcsolni, s lamentáltam is egy sort magamban, hogy háromból kettő lemorzsolódott a felsőoktatásból, és hogy ez milyen szomorú már. (Nem kell mindenkinek diploma, nem erről van szó, csak ideális esetben mindenki oda jelentkezne, amit szeretne tanulni, s el is tudná végezni az adott szakot elégedetten, örömmel. Nem ideális világban élünk.)

Érdekes volt továbbá a kollégiumi létbe való belepillantás, nekem ez teljesen kimaradt, meg is látszik rajtam. 

Tetszett a három karakter kapcsolathálója.Sajnálom, hogy Norbiból nem láttunk eleget, vagyis nagyjából csak Marci "szűrőjén" keresztül. Igazából Marci a főszereplő, neki van E/1 fejezete is, Katának az életébe jobban belelátunk, Norbiról pedig nagyon sok fontos információ csak a regény végén derül ki, nyilván ez a lényeg, de az ő személye egy kicsit kétdimenziós maradt így, ennek tényleg csak az az oka, hogy mindig mások szemén keresztül láttatta Moesko. 

Bírtam, hogy nem volt a két férfi (fiú) szereplő között konfliktus a melegség, s hogy annyira természetesen kezelték (kezeltette a szerző). Persze, felsejlik a klasszikus meleg srác beleszeret a legjobb hetero (?) barátjába témakör, de nem sztereotip módon és nem ez a történet középpontja (pedig kicsit azért mégis). 

Negatívum nekem a regény közepe volt, akkor kicsit le is tettem, s nagyon reméltem, hogy a folytatás nem ez az irány lesz. Oké, én sosem voltam huszonpár éves meleg férfi, de azért a szüzesség elvesztése után egyből a pornóiparba fejest ugrani, hááááát, nekem ez meredek és életszerűtlen volt. Biztos van ilyen. De az átlag biztos nem ilyen. És erre én magyarázatot sem kaptam, hogy ez hogyan jött. 

Olvasás közben nekem két regény jutott eszembe (na, vajon miért pont ez a kettő...). Az egyik a zseniális Akik már nem leszünk sosem (Krusovszky), a másik pedig a Bádogember (Winman, erről meg itt írtam részletesen is). Nyilván nem véletlen, hogy ez a kettő könyv ugrott be, szerkezetileg is hasonlók, Winman történetében is két férfi és egy nő kesze-kusza kapcsolata van a középpontban, Krusovszky is váltogatta az E/3 és E/1 elbeszélő módot. Mindkettő (mindhárom) történetben érett felnőttként tekintenek vissza a fiatalkori barátságokra, szerelmekre. Az az igazság, hogy nekem mindkettő regény jobban tetszett az Őszi hónál, Krusovszky egyszerűen jobban ír (hangsúlyozom: Moesko se rossz, sőt, igényes, izgalmas szöveg!), Winman végén meg úgy bőgtem, mint egy hülyegyerek, érzelmileg számomra az volt a legszívfacsaróbb.

Örülök, hogy megvettem és elolvastam, anyum már kölcsönkérte (hát nem neki való, de nem kezdtem el lebeszélni), Ben Eflektnek meg majd a kezébe nyomom, hátha a Macskám, Jugoszlávia után ez majd visszahozza az életkedvét. (Hahahaha, nem fogja.) 

Még annyira nem értem,

mit olvastam, de a nagy része tetszett. 

Őszi havat szeretnék, de

tegnap az 1. számú könyvesboltban nem volt, mondták, hogy a 2. számúban van még. Ma anyum megkérdezte ott, tegnap (!) valaki megvette azt az egy (!) példányt, ami volt. Nyehhh. Pedig már készültem, hogy a hétvégi 1 órás szünetemben azt olvasom majd a loggián. Még van egy péntek, s van 3. számú könyvesbolt. Meg 4., 5., 6. - Nyakasfalva nagy falu. 

Végső soron nem volt vészes a hétfői nap,

összesen 4,5 óra volt az összes ügyintézés, ennyit kellett L-nek nélkülünk kibírnia. Vagy anyumnak ennyit kellett kibírnia L-lel úgy, hogy nem vagyok a közelben. Nem is tudom, melyik a jobb megközelítés, de a lényeg, hogy kibírták, sőt, kifejezetten jó kedvvel (bőséggel). Egy órás séta, alvás, 190 ml-es üveges kaja benyomása, játék, móka kacagás mind belefért ebbe az időbe. Apum is jött, nem ivott (!), amúgy kész vicc, hogy 70+osan az ő alkohol- és cigarettafogyasztásával (vagyis annak ellenére) mennyire fiatalos tud lenni, s úgy ül le törökülésbe L mellé a földre, olyan könnyedén, hogy ihaj-csuhaj.

Amúgy mi meg izgultunk, hogy jaaaaaj, L-t több mint négy órát a nagyszülőkre bízzuk, mi lesz vele, miközben ismerőseink a 6 hónapos lányukat egy barátjuk lagzija miatt bízzák a nagyszülőkre. Négy NAPRA! (Merthogy a lagzi Spanyolhonban lesz.) 

Én nem tudnék négy napra nyugodtan elmenni, még akkor sem, ha maximálisan megbízom anyumban, ilyen pici baba esetében szerintem ez túlzás - de hát különbözők vagyunk. 

Szeptemberben voltam utoljára fodrásznál,

ideje volt levágatni a hajam. Ha már lúd, legyen kövér alapon válligérősre. Most (megint) úgy nézek ki, mint egy általános iskolás, pedig már egyetemistának tűntem. Sebaj. 

Mindeközben: 

L-nek elkezdett kibújni az első fogacskája. Még nem látszik, csak érződik. Tűéles. 

Pierrék megpróbálkoznak nevelőszülőnek jelentkezni, hátha. Szerintem esélytelen, de véletlenül se mondom nekik, és amúgy se legyen igazam. 

Anyum a napokban több kiránduláson is volt, örülök neki. 

Megkaptuk a hitelt, már csak aláírogatni kell. Durva nap lesz a hétfő.  

A Toffifee azért tök jó édesség,

mert egy darab elfogyasztása után fél órával is találsz még a fogadba ragadt részeket. 

Még el se költöztünk, de

máris erőteljes nosztalgia van bennem a V. ker' iránt, akárhányszor L-lel sétálunk, búcsúzkodok a bokroktól, fáktól, ismerős kutyáktól, kedvenc boltosoktól. (Magamban, még mielőtt...)  

Meg persze félek is a Teleptől. Meg a kertes háztól. Napközben nézegetem az ingatlaniroda honlapjáról lementett képeket, tervezgetek. Zebu nagyon jó abban, hogy kitalálja, milyen bútorok legyenek, de az apró dolgokat, ami otthonná teszi a lakást, nem mindig vágja. A függönyhosszon már ment egy vita, aztán Google barátunk képkeresője segítségével meggyőztem, hogy de, a földig érő függöny a szép. Ő meg meggyőzött, hogy macska-gyerek-porszívórobot kombóval akkor sem praktikus. Igaza is van. De azért lesz pár dolog, amiben - remélem - én fogom tudni meggyőzni. 

Nagyon furcsa lesz a Telepen, mert én világ életemben belvárosi lány voltam, és a V. ker' széle is annak számít, kényelmesen elértem mindent gyalog, L-lel is könnyű volt menni mindenhová: orvos és védőnő 5 percre, rehab (válla kicsit gyenge, havonta egyszer ránéznek) 5 perc, fagyi a főtéren 15 perc, DM, Tesco, Spar, Aldi 15 perc... Persze sok babakocsibarát járda és bolt. Túlzás nélkül vagy tíz kiváló játszótér van 10 perces körön belül. A Telepen meg nem lesz ilyen. Nyilván ez a kertesházi övezet ára. 

Ja, amúgy egy köpésre van egy templom, felekezetileg megfelelő, még eskü meg is örültem neki, hogy nah, majd most visszatalálok a nyájhoz, erre az a vezető lelkész, akinek elég erős köze van ahhoz, hogy kiábrándultam az egész templombajárósdiból. Azért lehet adok egy esélyt az életérzésnek, de ha cigányozás, zsidózás, buzizás, ukránozás, valamint mindbűnösökvagytok lesznek a szószékről, akkor agyő, nekem ez nem hiányzik. (Normális istentisztelet hiányozna, de olyanon évek óta nem voltam. Igaz, nem is próbálkoztam.)

No, de a tényleges költözésig is van még vagy 1,5-2 hónap, szóval marad idő búcsúzkodni, van idő megbarátkozni.

Zebulon elmélyülten nézi L szemét,

aztán az enyémet, aztán az övét, aztán megint az enyémet, aztán megállapítja:

- L-nek szép mélykék szemei vannak, neked inkább olyan, mint a Másoknak.

Tud udvarolni… 

Illusztrálom:

forrás

Mondjuk amennyi epret ettem a napokban (a fülemen is eper folyik ki), végül is, valóban hasonlítok. 

Akkor igazi az eper,

ha alapos mosás után is serceg a fogad alatt a föld. 

Másrészt persze nem meglepő, hogy homokos az eper - pride hónap van. 

(Elipszilonos Lyézus ereje legyen a gyermekemmel ilyen béna “humorérzékű” anya mellett)