Ma anyu választott L-nek zenét.

Egyből megértettem, miért lettem sznob. Úgy látszik, genetikusan öröklődik, mert L. szélesen vigyorgott* azon, hogy “kitört a fák forradalma”**, pedig azt se tudja, hogy ez mit jelent, mivel még ez lesz az első tavasza és főképp azért, mert - ahogy az apja szokta mondani - annyi esze van, mint egy négy hónaposnak. Ám ez anyunak nem volt elég, mert Dinnyés után tömény Mozartot adagolt, ami azért elég kemény, de L. simán két percen belül bealudt rá. 

[Azt gondolom, mondanom se kell, hogy az összes háborúzó fszfej szarjon sünt. Putykó naponta kettőt.]

* Tuuuudom, véletlen volt. Nyilván. De cuki volt a vigyora, mint akinek tényleg megtetszett ez a sor. Vagy Józsi bácsi hangja. 

**Utassy József: Hurrá 

Szaladj, ha akarod látni, fuss!

Kitört a fák forradalma!

Szaval a száműzött Március!

Jégkirályt lincsel a Tarna! 

 

Március! Március! Március! 

Lángok a barackfaágon!

Láng, lobogó lila láng! Fiúk,

dobjuk rá a nagykabátom!

 

Március, gyönyörű Március!

Szeretlek százezer éve!

Ki merne utadba állni?! Fuss!

Március, szerelmem: érj be!