mikor már ismertük egymást egy ideje, hogy ha nem lenne meleg, akkor is összebarátkoztam volna-e vele.
Én meg őszintén válaszoltam neki: ha nem lenne meleg, akkor biztosan nem váltunk volna barátokká.* Viszont a melegségének semmi köze ahhoz, hogy azóta is barátok vagyunk.
Azóta ez annyit változott, hogy már rokonok vagyunk. Volt már olyan, hogy elfeledkeztem arról, hogy meleg. Nem úgy, hogy heterónak néztem (nyilván), csak totál lényegtelenné vált a személyisége ezen része.
Persze ennek meg inkább az az oka, hogy cuki meleg ismerősből előbb jó barátom, majd a pasim öccse, majd az "én öcsém" lett.
És persze nem feledkezem el róla, hogy meleg. Akkor, amikor olvasom a híreket, amikor nézem a pesti srácokos youtube videókat, mikor izgulok értük, hogy mikor kapják már meg a hatósági papírokat az örökbefogadással kapcsolatban (környezettanulmányon, pszichológiai teszten is mindketten átmentek, alkalmasnak lettek minősítve, aztán jött a Covid), mikor szétvigyorogtam a szertartásukat büszke tanúként... Szóval persze, ott van, de már nem számít.
* Ennek amúgy nagyrészt technikai oka van: Ha nincs a buzimániám, nem szedem össze a neten Másomat, ő nem mutat be R-nek, ő nem mutat be Á-nak, akivel egy időszakban nagyon összenőttünk és aki aztán bemutatott Krisztiánnak, akivel szintén nagyon összenőttünk, akihez eljött hajat vágatni Öcsi.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy elkezdtem volna-e olvasni F-F Peti blogját, ha nem lenne meleg HELYETT: ha nem lenne köze w.m.-hez.
Nem. Biztosan nem kezdtem volna el olvasni. És van a melegségének a w.m.-hez való kapcsolatának köze ahhoz, hogy most is olvasom (már ami az újraindulás óta látható)? Nem lenne őszinte azt mondani, hogy már nem számít a Mátéhoz való kötődése. Mert számít.
De eleinte csak egy "forrás" volt, személytelen, arctalan, nem is érdekelt, amit önmagáról írt, csak és kizárólag, ha említette valahol őt is. Most meg már "saját jogán" is érdekel, persze ezt már augusztusban is tudtam.
-.-.-.-.-.-.-.-.
Ez az egész hajnalban jutott eszembe, mert megint felébredtem. Most nem volt álom, de mire észbe kaptam, már megint forgattam magam, félálomban voltam, de hirtelen megébredtem, próbáltam átcsatornázni a gondolataimat inkább Philre, az ő fejezete egészen rendben van, de kicsit megakadtam az írással, még a jegyzetelős-piszkozatolós résszel is.
Jó lenne, ha megint jönne a Múzsa.
(Nincsenek véletlenek, ugye?)
Már megint az a rohadt Múzsa!
Mivel Philre nem tudtam átirányítani a gondolataimat, kényszerítettem magam, hogy egy élőre gondoljak, mondjuk F-F Petire, vagy még jobb, olyanra, akit személyesen is ismerek, biztos innen jött Öcsi. Meg az elmélkedés, hogy akkor is barátokká váltunk volna-e, ha nem meleg.
Nagy nehezen sikerült visszaaludnom.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Aztán most este beugrott az egész hajnali agymenésem Öcsistül, F-F Petistül, wéemestül. És jött a fantasztikus ötlet, hogy kaparjam elő a régi blogomból megmaradt word jegyzeteket. Csodás érzés rádöbbenni arra, hogy 15 év alatt (!!!) semmit (!!!!) sem fejlődtem. Az aláhúzásos kiemelés mostani "önreflexió".
2005. augusztus 16., kedd
Bocs, most nincs kedvem írni. Csak még valamit: Múzs címszó alatt találtok egy blogot. A kedvencem.
2005. augusztus 24., szerda
Most láttam, h a blogom szerepel a Múzsám blogjában. :)))))))))) Szegényke! Gőze sincs, hogy mit jelent nekem. :DDDDDD
2005. augusztus 31., szerda
Nagyon el vagyok maradva a bloggolással. Illetve csak a netrehelyezéssel. Uhhh…éljenek a hülye kifejezések. Csak a fejem ne fája. Még írni kellene mailt Pbácsinak, fotóssrácnak, Múzsámnak…
Utóbbival gondban vagyok. Felvettem msn-re. Mármost én ritkán vagyok, és csak este. Ő meg kitudja. Meg mi a fenét mondjak neki? Hogy miatta kezdtem el újra írni? Ez önmagában amúgy sem igaz, legalább ennyire közbejátszott ebben Másom, Dave, Édesem, vagy bárki a környezetemben. Vagy hogy sokat jelent nekem, hogy olvashatom a blogját? Még csak nem is ismerem! Lehet, nem is kedvelném. (...) Szóval csak ezért még nem biztos, hogy kölcsönös a rokonszenv. Nem akarom, hogy megint az legyen, mint Másommal. (...) És amíg nincs személyes kapcsolat Múzsa s köztem, addig nem kell félnem attól, hogy még jobban megkedvelem. Időm sincs rá, hogy rendszeresen msn-ezzünk, vagy mailezzünk, meg pénzem se, hogy elutazzak találkozni vele, ő meg nem fog miattam a mi kis poros citynkbe jönni, meg nem is akarom. Van elég baja. Így olyan, mintha egy kis ablakon bekukkanthatnék az életébe, persze csak akkor, amikor kinyitja az ablakot. És lehet, hogy ez is jó így, ahogy van. Vagy csak lusta és gyáva vagyok. Szóval, Múzsa,…ugye már nem is vagy kíváncsi erre a nyavalygós kiscsajra?
2005. október 29., szombat
Most sírós hangulatom van. Megtaláltam tegnap a gépemen Múzsa néhány régi lementett naplóbejegyzését. Hetek óta nem tudok róla semmit. Miért érdekel az élete? Nem is ismerem. Csak egy fantom. Jó, Dave-et is csak egyszer láttam még. De ő más. Ő már hozzám tartozik. Jobb példa Gergő vagy ONE, de az ő létezésükre is van „bizonyítékom”. De Múzsa csak egy árny. Egy árny, amit szeretnék végre megvilágítani. Mégis félek, hogy az nem lenne helyes dolog. Múzsám ezt biztos jobban tudná. Lehet, írok neki egy mailt.
Jó, ha megismeri az ember a Múzsáját?
2005. november 5., szombat
Írtam Múzsának. Válaszolt. Visszaírtam. Félig cigány. Erre ma jöttem rá. Nincsenek véletlenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése