Békésen gyomlálom az epret,

mikor hallom, hogy a ribizlibokor mögül a sógorom pasija a következőt kérdezi a férjemtől:

- A szádba rakjam?


A válasz igen volt, és egy perc múlva - ugyanaz után a kérdés után - már az én számban is landolt a ribizli.  

Adtam egy pofont a női emancipációnak

és edénykészletet kértem a doktoravatómra M. családjától. 

Mondjuk M. hamarabb adott pofont a női emancipáció(m)nak, mivel mindent megad nekem és minden jóval elhalmoz.

Anyuméktól azért csak megkaptam a fehérarany nyakláncot, amit már a BA és MA diplománál is venni akartak (csak mindig annyira elhúztam a kiválasztását, hogy okafogyottá vált a dolog). Pedig megkaphattam volna x év múlva a habilitációs védésemre is! 

[kínosan felnevet, tudván, hogy mekkora az esélye oktatói pozícióba kerülni bármelyik egyetemen].   

Nem értem, de érzem,

vannak ilyen dalszövegek. 
- Kispál és a Borz: Csiga
- Heartkiller: Újjászülettem
- Hozier: Take me to church 
- AWS: Viszlát nyár

Csókolomszia!

Na, így se köszöntek még eddig nekem...

Zebulon nem annyira vallásos*

"Luther az a református csávó?"




*meggyőződéses ateista. Nem baj, így szeretem. Ezen a "beszólásán" pölö hangosan felröhögtem. 

Türelem, tornaterem

Z: ... és ilyenkor elolvasol minden buzi blogot?

én: Nincsenek már blogok. Nincsenek már bloggerek. 

De tényleg, milyen szar már. Nem akarom beindítani a nosztalgiavonatot, nincs értelme, meg nem akarom magam valami nagy bloggernek beállítani, de én még emlékszem azokra az időkre, amikor a blogok jó része énblog volt, olvastuk és kommenteltük egymást, aztán a beszélgetéseket folytattuk msn-en. És nem léteztek még " 10 tipp, hogyan marketingeld a blogod" bejegyzések, és az egész nem ön-brandépítésről, meg reklámbevételekről szólt. 

A freeblog-aranykor.

Néha eszembe jut Máté,

és olyankor kényszeresen rákeresek a nevére rás blogjában, aztán meg a fekete-fehér blogban. 

Milyen hülye az ember. Soha nem is ismertem, mit érdekel akkor. Van tőle néhány e-mail és ennyi, a freeblog kinyiffanása miatt még a kommentjei is elvesztek, ahogy a régi blogjai is. Ami még van, emléknek, az is jelszavas. 

Talán már a ló is elpusztult azóta.