Majdnem hamvába holt ez a verses ötletem, mert időm nulla volt bármit olvasni (ami nem szakmai). Még szerencse, hogy Ratkó Józsefet néztem ki januárra, úgyhogy a gyerekkori emlékekből is lehet kiindulni. Így is tettem:
Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren
Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,
egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban,
torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
Feldolgozta dallá a Kornorán, de rettenetesen irritál az a változat, szóval nem is szúrom be ide, helyette még egy vers Ratkótól - szóban elmondva:
