Lujza minden nap felébredt éjfél és egy között, meg három és négy között, s az egyik alkalom ezek közül minimum 1-1,5 órás altatással telt. Szóval szombat reggelre annyira kinyúltam, hogy odaadtam az apjának, hogy intézze, én alszok. Intézte. Játszottak, reggeliztek, nekem meg nagyon jót tett az a plusz egy óra.
Lujza egyre magabiztosabban botorkál, és ma elkezdett focizni. Van egy kis gumilabdája, odamegy (fogni kell azért még az egyik kezét, bár önállóan is megtesz 7-8 lépést), és rúg. Tök cuki, de nem bírunk rájönni, honnan jött ez neki. Zebu párszor rugdosta a labdát, de annyiszor nem, hogy ennyire megmaradjon neki. Vagy ezek szerint mégis. Biztosan a játszin látottak és az épp zajló foci VB sem "tesz jót". Plusz nővérem fiatalon (és bokasérülés előtt) elég jól focizott, szóval genetikusan is kódolva lehet benne.
A dumálás is elég jól megy neki, rengeteg állathangot tud: kutya, macska, tehén, varjú, kacsa, hal, ló, madár, kígyó, méhecske, béka. Az apa valamiféle aba, az anya meg nyonyo, de próbálgatja azokat is. De-de, ha szeretne valamit, és persze a kedvenc szava továbbra is a nem. Sőt, a nemmmmm! Ma el is neveztem kis főnemesnek.
A Mi történt Kristóffal könyvet elolvastam, szerintem jó, ha helyén kezeli az ember. Ifjúsági irodalom, annak minden előnyével-hátrányával. Nem didaktikus, nem is ad mindenre választ, de azért érzünk a végén valami kellemetlen keserűséget. Sajnáltam is a címszereplőt, meg nem is. Kicsit olyan A Nagy Gatsby-szerű az alaphelyzet, hogy az elmesélő szürke egér karakter szemén keresztül látunk egy tragikus sorsú és ellentmondásos alakot, én Fitzgerald regényében is inkább az egérrel (Nick Carraway) szimpatizáltam. Persze ki nem. Más: ami nagyon ráférne a regényre - s ez az ifúsági regények egyik hátránya - az egy újrafordítás. Én is elég kringé vagyok, amiért számomra a kringé az a cikivel egyenlő, s ezt a saját regényem (hahahahhahahahahahahha) írása (hahahahahahahhahaha) közben is problémásnak tartom, mivel vannak fiatal szereplőim, akiknek csak nem kellene úgy beszélniük, mint egy harmincas, elefántcsonttoronyból szabadult kismamának. No, szóval olyan kifejezések voltak benne, ami anno biztos adekvát volt, de ma már nevetséges, hiteltelen. (Lásd ugyanitt Zabhegyező. Akarom mondani, Elkapó a rozsban.)
Nagyon ügyes a picurka és valószínű a labdaérzéket örökölte.
VálaszTörlésA Mi történt Kristóffal könyvet meg mindig tervezem elolvasni, csak szerintem is megfelelő lelki állapot kell hozzá.
Jól olvasom, hogy te is írsz? ×-×
Az túlzás, hogy írok, legalábbis nem szisztematikusan. Néha rám tör valami legyűrhetetlen késztetés, és ha jókor vagyok jó helyen, akkor papírra/képernyőre is tudom vetni. Szerencsétlenebb esetben nem, de megmarad valami a flow helyzetben született szövegből, és legalább vázlatot tudok írni, később meg "kiszínezem". Legrosszabb esetben pedig az egész elfelejtődik.
VálaszTörlésDe mivel a fejemben lévő "univerzum" túl nagy, túl sok szereplővel, túl sok szállal, ezért nem lesz belőle sose regény, ahhoz nagyon tudatos tervet kellene készíteni (legalább fejben), hogy melyik fejezettel mit akarok elmondani, ki hová halad stb., de ilyen nincs még meg rendesen, valószínűleg soha nem is lesz.
Ráadásul magamat is nagyban gáncsolom az állandó bizonytalansággal. Jó ötlet-e cigány szereplőt berakni (ne legyen sztereotip, tudok-e "roma fejjel" gondolkodni, írni - POV karakter esetén ez mondjuk nem mindegy.) Ugyanez melegekkel, bár abban jóval magabiztosabb vagyok - nyilván sosem voltam meleg férfi, de jóval nagyobb rálátásom van a problémáikra, örömeikre. De ugyanezért leszbikus karakterem nincs. :)
Ja, meg hogy Mátét, egykori blogger-példaképemet le tudjam hámozni, és ne róla, ne neki írjak.