Türelem, tornaterem

Z: ... és ilyenkor elolvasol minden buzi blogot?

én: Nincsenek már blogok. Nincsenek már bloggerek. 

De tényleg, milyen szar már. Nem akarom beindítani a nosztalgiavonatot, nincs értelme, meg nem akarom magam valami nagy bloggernek beállítani, de én még emlékszem azokra az időkre, amikor a blogok jó része énblog volt, olvastuk és kommenteltük egymást, aztán a beszélgetéseket folytattuk msn-en. És nem léteztek még " 10 tipp, hogyan marketingeld a blogod" bejegyzések, és az egész nem ön-brandépítésről, meg reklámbevételekről szólt. 

A freeblog-aranykor.

Néha eszembe jut Máté,

és olyankor kényszeresen rákeresek a nevére rás blogjában, aztán meg a fekete-fehér blogban. 

Milyen hülye az ember. Soha nem is ismertem, mit érdekel akkor. Van tőle néhány e-mail és ennyi, a freeblog kinyiffanása miatt még a kommentjei is elvesztek, ahogy a régi blogjai is. Ami még van, emléknek, az is jelszavas. 

Talán már a ló is elpusztult azóta.