nem az enyém, de szoktam leöcsizni. Ő nem hív a nővérkéjének, vagy ilyesmi, de néha vannak aranyos elszólásai, mint legutóbb, mikor telefonon beszélt valakivel: éppen azt magyarázta, hogy nem ér rá, mert Zebulonnal és velem tölti a napot:
- Délután tesómmal és bátyámmal megyünk vásárolni...
Én meg csak vigyorogtam, szerintem neki le se esett.
Viszont az rossz volt, hogy múltkor azt mondta, hogy szülhetnék már. Nem ez volt a rossz, hanem hogy miért: hogy legyen már valami jó is az életében. :S Jó, mondjuk az egy erőteljesen és szélsőségesen depresszív pillanatában csúszott ki a száján, szakítás után. Remélem hamar talál magának végre egy normális pasit (komolyan, rajta kívül minden buzi idióta?) és a nagybácsiság csak hab lesz a tortán.
És azt nem is írtam még, hogy az anti-valentin napi gyertyafényes májkrémes kenyerezésünket Zebulon mégis "elrontotta" egy igazi éttermi ebéddel a hétvégén! :) Először azt mondta, hogy csak sétálni megyünk, de mikor megjelentem farmerban és egy gány pulcsiban, közölte, hogy jobb lenne valami csinosabban felvennem, ki tudja, nem térünk-e be egy levesre valahová. :) Át is öltöztem magam nővé, a levesezésből meg főétel lett. Tényleg meglepett ezzel a döntéssel, egészen spontán volt! ^^ <3 Hat év, hat év! :P