megkezdődött (már igaziból is) a félév. Kollégák között ilyenkor elhangzik a szokásos "boldog új évet!" köszöntés, pezsgővel mondjuk még nem koccintottuk (de már szervezünk egy koccintós hétvégi "meetinget").
Már látom, hogy ez a félév sem a disszertáció írásáról fog szólni, de már két tárgyat lepasszoltam (az egyikből megvan a kreditszám, a másik pedig nyűg, amiből elegem van). Szóval egész ügyes vagyok, már csak az egyik kutatásból kellene ügyesen kihátrálnom, de gondolom nem fog menni. Hiába nem kapcsolódik az én témámhoz... És ha most két tárgyat fogok tanítani, akkor utolsó félévben tuti nem vállalok semmit. Grrrr. (Amúgy jó dolog tanítani, csak nagyon sokat kell készülni rá, rengeteg energiát felemészt, pláne, ha olyat kell tanítanod megfelelő oktató híján, amihez nem is értesz...)
Azt írtam, hogy Pierre és Jakab útjai szétváltak? Már hivatalos. Zebulonnal nem vagyunk feldobva. De már volt két randija (Pierrnek, nem Zebulonnak), az egyik ráadásul sikeres is volt, ha a sikerességet abban mérjük, hogy szeretne-e még találkozni vele Pierre. Most rózsaszín felhő nincs (ennek örülök, nem szeretem, mikor elvakítja a szerelem), de nagyon optimistán nyilatkozott a srácról. És ami jó, hogy idősebb (29!), végre nem egy kisnyunyó.
Voltunk Zebulonnal és Nővéremmel nagypapámnál is a hétvégén, 86 éves (ahogy ő mondaná, "nyolcvanhetedik") lett. Kifaggatta Zebulont a munkahelyéről, mindig ezt teszi. :) Mondta is Zebu itthon, hogy miért van az, hogy ott van a két unokája papámnak és mégis állandóan csak tőle kérdez. Pedig ez egyszerű (elmagyaráztam Zebunak is): engem már ismer, tudja, hogy rendben vagyok, no de le kell csekkolnia, hogy kihez adja a kis unokáját. :) Na jó, nem, igazából csak mindent tudni akar (nagyon helyes!), simán el tudja, mondani, hogy a megyében milyen beruházások vannak, vagy hogy az egyetemen melyik kar van feltörekvőben (ezt amúgy speciel kettesben velem tárgyalta ki). Azért az internet már magas fogalom számára. Mondjuk, ha sikerülne bekötni hozzájuk (nagynéném munkája miatt), és mutatni is lehetne neki, nem csak magyarázni, akkor biztos könnyebben megértené például, hogy mi a különbség a számítógép és az internet között.
Zebu nagyija is nagyon vagány, kapott egy e-book olvasót, nagyon ügyesen használja és szereti is használni. Csak egy dologra panaszkodott: hogy hajnal kettőig fenn szokott maradni olvasni. :)
És végül egy videó egy érdekes amerikai műsorról (What would you do?), amiben azt tesztelik, hogy ki hogyan reagál bizonyos helyzetekben. Vannak kifejezetten kisebbségekkel kapcsolatos élethelyzetek (rasszista, homofób megkülönböztetések stb.), de segítségnyújtási szituációk (lopás, elkóborolt kisgyerek, forró autóban hagyott kutya).
Két kedvencem:
1) A leszbikus menyasszony a ruhaszalonban (mikor visszautasítják a kiszolgálást a szexuális orentációjára hivatkozva):
2) Hazulról megszökött tinilány és a gyanús kamionsofőr:
Na, nyert végre a Loki, mehetünk vacsorázni!
